Nemzetközi Ifjúsági Találkozó 2013.

IMG-200

Július 20.: Életünk első repülőútja után megérkeztünk a zürichi repülőtérre. A segítők már vártak ránk, és a Zürichtől körülbelül 60 km-re található szálláshelyünkre, Hitzkirchbe utaztunk. A szobák elfoglalása után, mindenki megpróbált kicsit pihenni az esti fogadás előtt. Mikor valamennyien megérkeztünk, elkezdődött az esti program, a svájci és a nemzetközi elnökség köszöntötte a résztvevőket, valamint megnyitotta a találkozót. Ezt követően néhány mondatban bemutatkozott az 52 résztvevő a világ 26 országából. Az estét finom vacsora zárta.

Július 21.: A viszonylag korai ébresztőt követően Kriens városába utaztunk a kényelmes, emeletes autóbuszunkkal, ahonnan felvonóval mentünk fel a Pilatus hegyre. A délelőttöt egy kalandparkban töltöttük, ahol mindenki nagyon jól szórakozott. Ebédre a szabadban barbacue-t készítettek számunkra. Délután ellátogattunk a Victorinox múzeumba, ez a cég gyártja a híres svájci bicskákat. Érdekes ismertetőt láttunk, hallottunk a cég és a kések történetéről, valamint a Schwytzi régió egyéb nevezetességeiről. Este szabadprogram keretében kártyáztunk, illetve felfedeztük a szállásunk környékét.

Július 22.: Ezen a napon Svájc keleti régióját vettük célba, ahol egész napos fárasztó túra várt ránk. Útközben gyönyörű tájat és legelésző teheneket csodáltunk meg, olyan volt, akár egy valóra vált alpesi képeslap! Ebédünket, a svájci rösztit egy hangulatos étteremben fogyasztottuk el, amely a hegy oldalában, a szakadék szélén állt. Túránkat folytatva meg nem álltunk a Seealpsee-ig, egy kis tavacskáig, amit minden oldalról hegyek fognak közre. A tó partján megpihentünk néhány órára, a bátrabbak pedig bemerészkedtek az 5-10°C-os tóba egy kis úszásra. Mikor hazafelé indultunk, a hegy lábánál megálltunk piknikezni, és megkóstolni néhány specialitást az Appenzelli régióból.

Július 23.: A reggel 6 órai ébresztő után Svájc fővárosába, Bernbe utaztunk. A biztonsági vizsgálatot követően 2 csoportban tekintettük meg a Parlament épületét, melyet számos szobor és festmény díszít, és méltó emléket állít a Svájci Államszövetség megalakulásának. Majd mindenki kapott egy kis szabadidőt vásárlásra és a város felfedezésére. A finom ebéd után a további látnivalókat kerestük fel, mint például Einstein lakóházát, az óratornyot, és a Bärengraben-t, avagy Medveparkot, amit a város címerállatáról neveztek el. Az este folyamán pókerbajnokságot és filmvetítést szerveztek nekünk, így mindenki találhatott kedvére való programot.

Július 24.: Ezen a napon 9 óráig aludhattunk, és kipihenhettük az előző nap minden fáradalmát. A mai programunk Luzern megtekintése volt, egész napos szabadprogram keretében, az ebédről is mindenkinek magának kellett gondoskodnia. Sokan úgy gondolják, Luzern Svájc egyik legcsodálatosabb városa, a mai nap után mi sem kételkedtünk ebben. A „kötelező” látványosságok felkeresése után (a Kapellbrücke, a városfal, az Oroszlánemlékmű, a Hofkirche), időt szakítottunk egy kis shoppingolásra és szuvenírek vásárlására is. Több szatyor ajándékkal és rengeteg élménnyel tértünk vissza a buszhoz. Az esti órákban a sportolásé volt a főszerep, a fiúk a foci-, a lányok a strandröplabda-pályát vették birtokba.

Július 25.: A mai napon megint kevesebb alvást élvezhettünk, hiszen másfél óráig tartott mire megérkeztünk Basel városába. A szokásokkal ellentétben, a föld alól fedeztük fel a várost egy kis patak mentén sétálva. Ezután egy hajókiránduláson vettünk részt a Rajnán, amely a határfolyó Svájc és Németország között. A hajóról csodáltuk meg Basel épületeit, majd következő állomásunk Augusta Raurica kis városa volt. A római kori településen egy fürdő, egy templom és a régi városfal romjait tekintettük meg, de megismerkedtünk a régészettel is. Jártunk egy római lakóházat bemutató múzeumban, egy amfiteátrumban és egy mozaik múzeumban is. Az egész napos történelemóra után, fáradtan tértünk haza.

Július 26.: Reggeli után a lenzburgi várba utaztunk, amely Svájc egyik legszebb várkastélya. A vár legidősebb részei a 11. században épültek, és a történelem folyamán Barbarossa Frigyes, valamint a Habsburg család tulajdonában is álltak. A kastélyból gyönyörű kilátás nyílt Lenzburg városára és a környékre is. Délután a zürichi rendőrség bemutatóján vettünk részt. A Svájci Légierő helikoptere körülbelül 25 méterre szállt le tőlünk, de a járművet egészen közelről is megszemlélhettük. Sajnos próbarepülésre nem volt lehetőségünk.  Ezek után ízelítőt kaptunk a drogkereső kutyák kiképzéséből és munkájából, valamint kipróbálhattunk egy vízágyút is. A Svájci Különleges Osztag fegyvereket és egyéb eszközöket mutatott be nekünk, felpróbáltunk egy teljes rendőri védőöltözetet, és végül, de nem utolsó sorban egy MP-5-ös gépfegyverrel lőhettünk céltáblára, amelynek összesített eredményét később hirdették ki. Valamennyien egyetértettünk, hogy ez volt az egyik legizgalmasabb program a két hét alatt.

Július 27.: A táborozás második fele, az immár megszokott fél hetes keléssel kezdődött. Hitzkirch-i szálláshelyünk elhagyása segített rádöbbenni az idő múlására. Csomagjaink újra útra készen álltak, szerencsére nem hazaindultunk. Solothurn egy kisváros Svájc németajkú vidékén. Erre a napra egy 13 km-es biciklitúrát szerveztek, ahol a társaság egyik fele hajóval, a másik fele biciklivel tette meg a távot. Többnyire kijelölt kerékpárutakon haladtunk az Aare folyó mentén. Szerencsére kevés sérüléssel és jó hangulatban érkeztünk meg végállomásunkhoz. Ebéd előtt még megmártóztunk a hideg, ám bővizű Aare folyóban is. Ebédre finom barbeque-val vártak minket. Egy kis pihenés után cseréltünk a csoport másik felével, így a visszautat ők kerékpáron, mi hajóval tettük meg. Szerencsés voltam, mert miután nem volt máshol hely, a közeli város, Biel rendőrfőnöke mellettem foglalt helyet, így lehetőségem nyílt pár dolgot megtudni a rendőrség helyi viszonyairól és néhány érdekességről, amit nem írnak a prospektusokban. A busz már várt minket a kikötőben, és új otthonunk, Sugiez felé vettük az irányt. Az új szálláson a lányok szobái 2 ágyas komfortos helységek voltak, a fiúk számára ellenben egészen mást tartogattak. Akkor tudtuk meg, hogy a fiúk 18-an fognak aludni egy szobában, egy ablakkal, 3 emeletes ágyakon. Az elején még hitetlenkedtünk is. A szoba hangulatát fokozta, hogy a takarókra és a párnákra a svájci hadsereg neve és emblémája volt varrva; összegezve teljesen meglepődtünk.

Július 28.: Utunk legédesebb napja a Cailler csokoládégyárban kezdődött, ahol láthattuk miből lesz a svájci csoki. Végül kóstoló gyanánt minden fajta és féle terméküket szinte korlátlan mennyiségben kipróbálhattuk. Mindenki ezen a napon vásárolt a legtöbbet, hogy svájci csokival kedveskedhessen a hazai rokonoknak, barátoknak. Hazafelé Gruyères városkát látogattuk meg, a maga varázslatos középkori hangulatával. Mérete ellenére sok múzeumot találtunk, az utcai zenészek pedig felváltva havasi kürtökön játszottak. Este egy helyi étteremben az Estavayer-le-Lac-ban vacsoráztunk.

Július 29.: Genf, helyi nevén Geneva, Svájc legdélebbi nagyvárosa, amely az ENSZ egyik székhelyének ad otthont. Mint megtudtuk, a hatalmas termek egy része a hajdani Népszövetségnek készült. A szakadó eső miatt elmaradt a székházat övező, csodálatos park megtekintése. A központban – meglepetésünkre – komoly biztonsági protokoll volt érvényben. Idegenvezetőnktől megtudtuk, hogy az ENSZ évente jóval több mit egyezer-milliárd euró összeget kap a tagállamoktól a rengeteg szervezet fenntartására. A folyosókon sétálva sok nemzet ajándéka sorakozott előttünk, de még Hammurapi törvényoszlopával is szembetaláltam magam, melyről oly sokat hallottam. Sajnálatomra szó nélkül ment el a csoport mellette. Végül nagy megtiszteltetés volt, hogy az ENSZ étkezőjében ebédelhettünk, ahova máskor csak diplomaták léphetnek be. Genfi utunk következő célja a rendőr-főkapitányság volt, ahol tűzszerészeti bemutatót tartottak. A drogkereső kutyáktól a legújabb tűzszerészrobotokig, egy teljes hatástalanítás folyamatát nézhettük meg. A bemutató után, a helyi IPA házban kaptunk vacsorát.

Július 30.: A nap kezdéseként, egy évszázadokon keresztül malomként szolgáló barlangot látogattunk meg, melyben egy kis patak szolgáltatta a hajtóerőt napi több tonna búza őrlésére. Azután a Creux-du-Ven, egy „közepes méretű” szurdok peremén sétálhattunk végig, ahol a szirtről letekintve a világ tetején állónak éreztük magunkat. Monika nagyon elővigyázatos volt, hogy senki ne menjen túl közel a széléhez, számára talán ez volt a legfárasztóbb nap. Leérve a hegyről, finom sajt fondüvel vártak minket. A hegyi levegőtől felfrissülve Neuenburgba utaztunk. Itt megtanultunk egy csapatjátékot, melynek neve ’Target’, más néven Célpont. A számháborúhoz hasonló játékban rendőr és gengszter csoportok közötti macska-egér játszma folyik okostelefonok és egy közös virtuális hálózat segítségével. A gengszter csapatnak a város különböző pontjaira kellett mennie a virtuális pisztoly, gránát és egyéb tárgyak megszerzésére, a másik 3 rendőrcsapat megpróbálta elkapni őket, mielőtt mindent összegyűjtenek. A fárasztó nap után egy mexikói specialitást, a fajitas-t kóstolhattuk meg egy helyi étteremben.

Július 31.: A tizenkettedik napot ismét a föld alatt kezdtük a Lac Souterrain nevű barlangi tavon egy kis csónakázással. A fiatal barlang mindössze fél évszázada látogatható, ugyanis egy kisebb földrengés hozta napvilágra, melyek nem ritkák ezen a területen. A délutánt egy nagyszerű vízi parkban töltöttük, rengeteg nevetéssel, és mulatságos esettel, s volt, aki még a kontaktlencséjét is elvesztette a több mint 40 km/h-s sebességre felgyorsító csúszdán. A legjobb mégis a 25 m magasról induló, teljes szabadeséssel kezdődő csúszda volt.

Augusztus 1-je a svájciak legfontosabb nemzeti ünnepe. A szokásosnál több rendőri vezető társult hozzánk, emellett egész nap kitüntetett sajtófigyelmet kaptunk. A svájciak a zászlók számával is szeretik mutatni hazafiasságukat. A házak többségén volt zászló, olykor a háztetőkön is füzérben lógtak a kantonok címerei az anyaországé mellett. Néha még a kiskertekben is láttunk zászlóárbocokat. Először a Svájci Légimentők, a Rega egyik bázisát látogattuk meg. A bázis egyben gyakorlóterep is volt, így kipróbálhattuk milyen eszközök segítségével mentik ki a krízisben lévő személyeket. A helikoptert csak egy gyors tankolás erejéig láthattuk, mivel időközben egy súlyos esethez hívták segítségül. Néhány csoportkép elkészítése után elindultunk Vevey-be, ahol egy svájci borkóstolón vettünk részt. Egy közelben álló magas kilátótoronyból is megcsodálhattuk a szép panorámát a Genfi-tóra. A környék fényei este a Balatont juttatták az eszünkbe. Vacsorára ismét eredeti svájci sajt fondüt kaptunk. Az est fénypontja a nagy ünnepi tűzijáték volt, melyet a part mentén minden településről egyszerre indítottak el. A show után vidáman szálltunk fel a buszra, s végül éjfél is elmúlt mire hazaértünk.

Az utolsó előtti nap sokáig aludhattunk, a reggeli későn volt, mindenki azon fáradozott, hogyan rakja össze a bőröndjét. Ebéd után elindultunk Sugiez-ből utolsó szálláshelyünkre, a Zürich közelében található négycsillagos Riverside Hotelbe. A hotel kényelme és modern berendezése, az alagsorban lévő amerikai álomautók kiállítás és az új bowlingpálya kellemes meglepetés volt a számunkra. A hatkor kezdődő banketten meghallgattuk Zürich IPA elnökének köszöntőjét, majd Monika Bader, táborunk vezetője mondott köszönetet az együtt töltött két hétért, az iránta tanúsított tiszteletért, és szeretetért. A vacsora után a nap meglepetése, a céllövészet jutalmainak kiosztása következett. Ezután lementünk a bowlingpályára, ahol egyik segítőnk Mirjam megmutatta hegedűtudását is. A napnak a bowlingozás után sem lett vége. Hamar rájöttünk, hogy senkinek sincs kedve akár egy percet is alvásra pazarolni, így az estét beszélgetéssel, skype- és e-mail címek cserélgetésével, aláírásgyűjtéssel és jövőbeni találkozások tervezésével töltöttük.

A svájci álomtábor utolsó napján, egy-két óra alvás után, elbúcsúztattuk a hozzánk közelállókat, aszerint ahogy a turnusok jöttek, 5-6 ember óránként autóba ült, és már vitték is ki őket a repülőtérre. Egy szem sem maradt szárazon, hiába is próbáltuk takarni. Sok társtól kellett elválni, s minden búcsú olyan volt, mint az első. Mondogattuk egymásnak: „Majd írj, ha hazaértél! Ha arrafelé vetne minket a sors, majd benézünk hozzátok. Jövőre is szervezhetnénk egy ilyet magunknak, nem gondolod?” Délután 2-kor indultunk ki a reptérre. A segítőinktől elbúcsúzva, marasztaló érzés fogott el minket. A váróteremben szerencsére összefutottunk azokkal, akiknek még nem indult a gépük, és addig is sokat beszélgettünk. Gépünk 18:15 perckor szállt fel, majd az Alpok fölött áthaladva, problémamentesen landolt Budapesten.

Végül, szeretnénk köszönetet mondani a svájci, a magyar és mind a 24 másik tagország IPA szervezetének, hogy megajándékoztak minket ezzel az életre szóló, felejthetetlen 2 héttel.
A sok élményből és megkötött barátságból sokszor erőt fogunk meríteni a jövőben.

Köszönettel: Eszter és Benedek

P1150602

2013-07-26 16.20.46

2013-07-26 16.13.47

008

001

004

005

IMG-78